Kedves növénybarátok!
Elöször is köszönöm Marcinak a meghívást a blogba, igazán sok mindent nem is tudnék hozzátenni a pisztáciákhoz, mivel nagyon összeszedett részletes leírással büszkélkedik a blog. De ha már meg lettem hívva feltenném egy az egyben a blogomon leírt tapasztalataim a pisztáciáról, mivel jól leírtam benne a lényeget, nem lett volna érdemes belepiszkálnom.
Hasonlót tapasztaltam én is a téltűréséről, mint lentebb a kollegák, én is megemlítem az egyiküket a leírásban, ahogy majd látjátok. De akkor itt lenne a leírásom:



"A pisztáciatörténet ott kezdődött, hogy 13 éve vetettem egy jó pár pörköletlen pisztácia magot, egy kicsit nyögvenyelősen de sikerült kicsíráztatni őket, és óvatosan nevelgetve megerősödtek. Mára csak 1 nagyobb fám maradt, többit mind elcserélgettem. Azóta szereztem egy oltottat is.
A lényeg hogy évekig csak cserépben nevelgettem a pisztácia magoncomat, azt tudtam hogy -5 sőt -10 fokig is bírja a téli lehüléseket nyugalomban. Viszont egyik fórumon olvastam hogy vki kiültette és jól bírta a fagyot. Utána néztem jobban, beleástam magam, és tényleg a hidegtűrése sokkal jobb mint gondoltuk volna.A P. Vera a közel-keleti térségben honos, pl. Iránban vagy Afganisztánban, ez utóbbi azért érdekes mert sok kontinentális jellegű területe is van, és pl. Kabul térségében is termesztenek pisztáciát.
Kabulban a kisokosom szerint az eddigi leghidegebb télen a hőfok lesüllyedt közel -26 fok közelébe, ami már érdekes tény. Erre ráerősített hogy a fórumos kolléga kiültetett növénye a 2012-es extrém hideg telet különösebb sérülés nélkül átvészelte, ami -22 fokot jelentett. Megjegyezném érkezett olyan beszámoló is akinek a hidegebb teleken azért a végéből visszafagyott egy kevés, de nagyon komoly ágsérülés nem volt. Illetve a virágját tavasszal ha kisebb fagy éri akkor az problémát okozhat, erről is beszámoltak.

Ettől független úgy tűnik érdemes lenne hazánkaban a szabadföldi termesztése a pisztáciának, viszont a beporzásról, terméskötésről, a szüretről nincsennek még tapasztalatok, így korai lenne megjósolni, hogy mennyire illeszthető bele a hazai gyümölcstermesztésbe.
A pisztácia kétlaki így min. 2 különböző nemű növény kell a terméshez (esetleg egy fára 2 külön nemű nemeság oltása is meggondolandó), a magoncok nagyrészt lány növények lesznek, így a fiü beporzókhoz nehézkes a hozzájutás, hacsak oltott növényeket nem tudunk beszerezni.
A tapasztalataim jók a kiültetett pisztáciákról, teszem hozzá homokos, mésztartalmú talaj ideális hozzá, nagyon kötött talajon problémák jelentkezhetnek. fagyás eddig nálam nem történt, ami negatívum, hogy lassan nő, alig 20-30 centit egy évben, ezt is április-májusban, majd ha kikeményedett akkor nyáron már nemigen hajt. Az alanyok kérdése is vitás még, elvileg cserszömörcére, vagy más pisztácia fajokra is jól oltható, érdemes azért minél fagytűröbb fajra oltani, mondjuk Chinensisre vagy Terebinthusra, vagy mindjárt Vera alanyra, ami az egyik leghidegtűrőbb faj, ahogy az elején taglaltuk.
Az oltás egyenlőre nem sikerült még nálam, kihajtás volt, de 2-3 hét után mindig elszáradt a nemes kihajtás egyenlőre nem tudom mi okból.
Jó pisztáciázást!"

Írta: Gáborke

 P. Vera magonc:

 

Oltott fiú növény:

 

Pisztácia magoncok

Több pisztácia faj létezik, és szerencsére külföldről beszerezhetőek. A közismert faj a Pistacia vera, ezt kaphatjuk a boltokban, ennek van a legnagyobb és legízletesebb magja.. Ezen kívül létezik a Pistacia lentiscus, ennek ehető a gyantája és ez az egyetlen örökzöld faj, a P. terebinthus gyantáját is felhasználják és az ehető pisztácia alanya. A Pistacia atlantica is alanya a Pistacia vera-nak, ezenkívül a csonthéjat körülvevő héj magas olajtartalma miatt hasznosítani szokták olaj sajtolásra. A Pistacia chinesis teljesen télálló a leírások szerint, oltható rá a P. vera, de díszfának szokták ültetni, díszítő értékét főleg ősszel éri el mikor pirosra színeződik a lombja.

Tartásról röviden:
Tudni kell, hogy a pisztácia nemzetség kétlaki, tehát amíg nem virágzik a magról ültetett növényünk addig nem tudjuk meg, hogy fiú vagy lány. A P. atlantica-nál előfordult már egylaki fa, de ritka.
Az egész nemzetségre jellemző, hogy levegős talajt igényel és teljes napfényt, tehát a folyamatosan nedves tömör földben nagyon gyorsan kirothad a gyökerük. A télen ültetett magoncok pót-megvilágítás nélkül nagyon gyorsan tönkre mennek. Ezen kívül melegigényesek és nem szeretik a magas páratartalmat, mert sok gombás betegségük van és ez kedvez a kórokozóknak. A P. lentiscus az egyetlen örökzöld faj, így a többi lombhullató. Télen ezeket a növényeket hidegben 0-5C°-os helyen teleltetjük.

Magok rendelése:
Külföldi magrendelős oldalakról lehet rendelni, viszont itt nálunk kapható magokat nem tanácsolom, mert egyrészt drágán kevés magot adnak, másrészt ki tudja mióta tárolják a magokat. Ezért törekedjünk arra, hogy olyan országból rendeljük ahol a növény gond nélkül megél. Ha nem drága, rendeljünk sokat, mivel a magokból nem mind fog kicsírázni és még a magoncokból is pusztulhat néhány. A magok frissessége sose garantált, ezért érdemes több helyről is rendelni.

Pisztácia magok csíráztatása:
A magok sokáig bírják száraz körülmények között, viszont minél tovább van tárolva annál kevesebb fog kicsírázni. Csírázásuk lassú és vontatott, a módszeren múlik a csírázás százaléka. A csírázás ideje 1-2 hónap, de fajtól függ, a Pistacia vera 1 hét alatt kicsírázik, viszont a Pistacia atlantica és P. terebinthus sokkal később csírázik. Érdemes 1 napig vízben áztatni a magokat vetés előtt. A magok ültetési mélysége maximum 1cm. Jobb ha föld tetejére szórjuk és homokot szórunk rájuk, de csak annyit, hogy éppen ellepje. Nem szabad mélyre ültetni. Ültető közegnek kókuszrost+homok keverékét használtam, nagyon ügyeljünk rá, hogy a földet ne tömjük meg nagyon. A csírázás idejéig a magnak szüksége van folyamatos nedvességre, viszont ahogy kifejlődött a kis növény az ültető közeg nem lehet folyamatosan nedves.

 

Pisztácia magoncokról néhány kép:

Pistacia vera:

 

 Pistacia atlantica:

 Pistacia terebinthus:

Írta: Petróczki Márton

A Magyarországon élő pisztácia (Pistacia vera)

A szakmai leírások szerint -10C°-ig bírja a pisztácia (Pistacia vera), néhány leírás szerint már -15C°-t is bír, azonban egy embernél gond nélkül kitelelt a Magyarországi klímán.

Saját leírása:

Sziasztok!
Csak mint érdekességként említettem már korábban, hogy 10 éve kaptam egy kis pisztácia növénykét az egyik barátomtól, aki annak idején magról vetette. A növény az elmúlt tíz év alatt egyszer sem fagyott el, pedig volt már -20 fok is. Teremni természetesen nem termett és nem is virágzott még. Most látom, hogy a hajtások végén olyan érdekes kis "toboz" formájú kinövések jönnek elő, ami szerintem virágzat lesz. Tudom, hogy termés nem lesz belőle, de nem sok virágzó pisztácia bokor lehet Magyarországon. A teljes virágzásról be fogok számolni.
Képek:

Korábban valaki érdeklődött pisztácia felől, hát itt a tapasztalat. Nálam négy napon keresztül volt -22 és -24 fok között a reggeli minimum. Most néztem meg a pisztácia bokrot és hajt a csúcsvégeknél és már látszik a virágbimbó is! Hihetetlen mit bír ki!!

 A pisztácia Szeged környékén van. A fajtájáról semmi információm nincs, egy barátom ültette el cserépbe a pirítatlan pisztáciamagot. Miután kikelt nekem adta, én pedig kiültettem a kertembe. Ennek már van 10 éve is. Kettő bokor van, de mindegyik termős, így beporzás nélkül természetesen nincs termés. Eddig túl élt három kemény telet.

Korábban már írtam a nálam lévő pisztácia bokorról, most készítettem fotót, melyen látszik a virágzata.
  

 

 Hajt a pisztácia.

Ezeket sikerült összegyűjtenem, egy index fórumos felhasználó képei és írásai.

A képek alapján látszik, hogy nincs védett helyen, nem egy házfal mellett telelt ki. Ami érdekes számomra, hogy a növény mérete sok év után se túl nagy, viszont nincs fagyási sérülés. Az évi hőösszeg és fényösszeg nem annyi mint amennyi az optimális lenne de ettől függetlenül esélyesnek tűnik. A nagy kérdés az, hogy a terméseket be tudja-e érlelni.

Új szerkeztő a blogon

Új szerkesztő lépett a blog oldalra, hogy még több információval bővítse a blogot. a saját tapasztalat nagyon fontos, ezért nagyon örülök, hogy itt ezt megosztja.

Pistacia vera: Fajták

A legismertebb és legfinomabb pisztácia faj az a Pistacia vera. A magját étkezési célra használják fel, ezért a szelektálást már nagyon régen elkezdték. A szelektálás célja az volt, hogy minél nagyobb és minél jobb beltartalommal rendelkező magot neveljen a fa, ezen kívül még sok más fontos szempont is van.
A növény kétlaki, tehát a porzó és a termő virágzat külön növényeken található. A virágzási idő eltérhet két fajta között, így elég 1-2 hetes csúszás és nem történik meg a beporzás. A virágzást az alanyok is befolyásolhatják.
Tehát a szelekció nem volt egyszerű, azonban mostanra sok fajtával találkozhatunk. A porzósok száma jelentősen kevesebb a termősökhöz képest. A legismertebb porzó a 'Peters'.

Porzó:
- Peters
- EIL
- Chico
- Kaz
- Randy

Termő:
- Golden Hills
- Lost Hills
- Kalehghouchi (Kale Goochi)
- Aria
- Split
- Kerman
- Ibrahmim (Ebrahim Abadi)
- Ohadi
- Safeed
- Shasti
- Wahedi
- Bronte
- Buenzle
- Lassen
- Minassiana
- Sfax
- Trabonella
- Akbari
- Ahmad Aghaii
- Red Aleppo
- Uzun
- Kirmizi
- Siirt
- Napoletana
- Sirora
- Aegina
- Ajamy
- Alemi
- Achoury
- Avidon
- Ayimi
- Bayazi
- Batoury
- Bianca
- Bianca Regina
- Boundoky
- Cappuccia
- Cerasola
- El Bataury
- Ghermeza
- Ghiandolora
- Gialla
- Insolia
- Iraq
- Larnaka
- Latwhardy
- Kastel
- Marawhy
- Mateur
- Momtaz
- Muntaz
- Obiad
- Ogah
- Ouleimy
- Pignatore
- Pontikas
- Rashti
- Red Jalap
- Shasti
- Silvana
- White Ouleimy

A termősökben nem vagyok 100%-ig biztos, hogy mindegyik termős, mivel a legtöbbről semmilyen infót nem találtam.

Forrás: http://fruitsandnuts.ucdavis.edu/files/74174.pdf

Írta: Petróczki Márton

Pisztácia szemzés

Képekkel végig vezetett szemzés.

Forrás: http://fruitsandnuts.ucdavis.edu/files/74176.pdf

1. A szemzés július végén vagy augusztus elején történik, amikor a nemes rügy érett és alvó állapotban van, viszont az alany aktív és a kérge könnyen feljön.
A fiatal gyorsan fejlődő hajtás ami nagyobb mint 20cm az hajlamosabb több vegetatív rügyre. A csúcsrügyek szinte mindig vegetatívak.

 

2. Levelek levágásra kerülnek. A vegetatív rügyekből lesznek a szempajzsok. A vegetatív rügyek hegyesebbek mint a virágrügyek.

A T-szemzésnél a szempajzs és az alany legyen hasonló méretű, általában 1/4 és 1/2 hüvelyk átmérőjű.(6,35-12,7mm)

3. Szempajzs kivágása, ami vegetatív rügyet tartalmaz. 

(Úgy kell vágni mint ha chip szemzés lenne.)

4. A szempajzsot úgy kell eltávolítani, hogy csak a kéreg maradjon ami a cambium mentén elválik a fás résztől. (Vigyázni kell, hogy a rügy ne szakadjon ki.)

5. T alakú vágás az alanyon.

6. A szempajzs beletolása az alany kérge alá.

7. A szemzés rögzítése, hogy ne mozdulhasson.
(gumit használnak)

8. A rügy elkezd duzzadni.

9. Kihajt a nemes.

10. Végeredmény.

A szemzésre és az alap ismeretekre nem tanít meg teljesen, ezért az alap tudás elsajátítása után érdemes ezt megtanulni mint kiegészítő információ.
Amire nem kaptam választ, hogy a szempajzs kiszáradását hogy akadályozzák meg. Mivel a gumin kívül mást nem raknak rá, ezért úgy gondolom egy magas páratartalmú fólia vagy üvegházba viszik. Vagy esetleg tényleg csak ennyi lehet. Mindenesetre ki fogom próbálni.

Fordította és kiegészítette: Petróczki Márton

Pistacia fajok és hibridek

 A Pistacia nemzetségbe ezek tartoznak:

• Pistacia aethiopica 
• Pistacia afghanistania
• Pistacia atlantica 
• Pistacia chinensis 
• Pistacia cucphuongensis 
• Pistacia eurycarpa 
• Pistacia integerrima 
• Pistacia khinjuk
• Pistacia lentiscus 
• Pistacia malayana 
• Pistacia mexicana 
• Pistacia palaestina 
• Pistacia terebinthus 
• Pistacia vera
• Pistacia weinmannifolia 

Az ismert fajokat vastag betűvel írtam. Ezeket a magokat be lehet szerezni és elegendő leírás található róluk. A Pistacia integerrima is ismert, a Pistacia vera alanya, viszont a hideget nagyon rosszul tűri a leírások szerint.

Vannak hibridek is:

• UCB-1
• Pioneer Gold II

 

Forrás: http://fruitsandnuts.ucdavis.edu/files/74174.pdf

Pistachio from Wikipedia

 Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Pistacia


Pistacia is a genus of flowering plants in the cashew family, Anacardiaceae. It contains 10 to 20 species that are native to Africa and Eurasia from the Canary Islands, all of Africa, and southern Europe, warm and semidesert areas across Asia, and North America from Mexico to warm and semidesert United States, such as Texas or California.

Description:
Pistacia plants are shrubs and small trees growing to 5–15 m tall. The leaves are alternate, pinnately compound, and can be either evergreen or deciduous depending on species. All species are dioecious, but monoecious individuals of Pistacia atlantica have been noted. The genus is estimated to be about 80 million years old. It is a genus of flowering plants belonging to the family Anacardiaceae. The plants are dioecious, have male and female trees independently; a viable population should have both genders. Well-known species in the genus Pistacia include P. vera, the pistachio, grown for its edible seeds; P. terebinthus, from which terebinth resin, a turpentine, is produced; P. lentiscus, source of the plant resin mastic; and P. chinensis, the Chinese pistache, cultivated as an ornamental tree. The Pistacia species are vicarious Anacardiaceae with few species outside the Old World, and are mostly more adapted to water shortage and alkaline soil.
Many plant species are adapted to desert or summer drought typical of Mediterranean climate, so have a high tolerance to saline soil. They grow well in water containing up to 3.0 to 4.0% of soluble salts. They are quite resilient in their ecological requirements, and can survive in temperatures ranging from −10°C in winter to 45°C in summer. They prefer places oriented toward the sun and well-drained soil, but grow well in the bottom of ravines. Though very hardy and drought resistance, Pistacia species grow slowly and only begin to bear fruit after about seven to 10 years from planting, obtaining full development only after 15 to 20 years. The fruit ripens in the Mediterranean from August; only female trees have fruit.
Although some species prefer moderate humidity, they do not grow well in high humidity conditions. They are susceptible to root rot, molds, and fungi, and parasites attack if they receive too much water and the soil has insufficient drainage. They require a period of drought each year for proper development. Their leaves are intensely bright green and leathery, with three to 9 leaflets. The leaves are alternate, compound, and paripinnate. The flowers are unisexual, apetalous, and grouped in clusters. The flowers range from purple to green. The fruit is a drupe, generally unpalatable to humans, the size of a pea, and red to brown in color, depending on the degree of maturation. The seeds do not have endosperm. The seeds are eaten and dispersed by birds, for which they are a valuable resource because of the scarcity of food in some important times of year, as the time of breeding, migration, or the dry season. The commercial species of pistachio has larger fruits and is edible.
The plants emit a bitter, resinous or medicative smell, which in some species is very intense and aromatic. Some species develop "galls" that occur in the leaves and leaflets after the bite of insects. Although marred by the presence of galls, they are very vigorous and resistant plants that survive in degraded areas where other species have been eliminated. They multiply by seeds, stolons, and root shoots. Various species hybridize easily between them, and hybrid plants are difficult to identify.
Some tree species (e.g. Pistacia aethiopica, Pistacia atlantica) can exist as small bushes and shrubs due to the extremes of their habitat, adverse conditions, or the excessive consumption by wildlife or livestock that hinders growth.
Pistacia lentiscus is a very common plant related to Pistacia terebinthus with which it hybridizes. P. terebinthus is more abundant in the mountains and inland in the Iberian Peninsula, and mastic is usually found more frequently in areas where the Mediterranean influence of the sea prevents or moderates frost. There are species with very small ranges that cover only one or a group of islands in the Mediterranean. On the east coast of the Mediterranean, Syria, Lebanon, and Israel, Pistacia palaestina fills the same ecological niche of these species. On the west coast of the Mediterranean, the Canary Islands, and the Middle East, it can be confused with Pistacia atlantica.


Cultivation and uses:
Best known as the pistachio, Pistacia vera is a small tree native to Iran, grown for its edible seeds. The seeds of the other species were also eaten in prehistory, but are too small to have commercial value today. Records of Pistacia from preclassical archaeological sites, and mentions in preclassical texts, always refer to one of these other species (often P. terebinthus). Pistacia terebinthus, a native of Iran and the western Mediterranean countries, is tapped for turpentine. P. palaestina, a similar species, is common in the eastern Mediterranean countries. These trees are both known as terebinth. Because it has the ability to kill certain bacteria, terebinth resin was widely used as a preservative in ancient wine. In the Zagros Mountains of Iran, in one of the earliest examples of winemaking, archaeologists discovered terebinth resin deposits from 5400-5000 BC in jars that also contained grape-juice residue.
Pistacia lentiscus, an evergreen shrub or small tree of the Mediterranean region, supplies a resin called mastic.
Pistacia chinensis (Chinese pistache), the most frost-tolerant species in the genus, is grown as an ornamental tree, valued for its bright red autumn leaf colour.
Pistacia species are used as food plants by the larvae (caterpillars) of some species of Lepidoptera including the emperor moth.

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Pistacia

Blog bemutatása

A blog legfőbb témája a Pistacia nemzetség, és ezek termesztésével foglalkozik.
A blog úgy fog működni, mint egy adat tár. Összegyűjtök minden leírást, tapasztalatot és képet ami fontos. Ezért található lesz angol leírás, és olyan kép ami az internetről származik. A szerzői jogok miatt a forrást mindig meg fogom jelölni, a saját leírásaimnál az én nevem fog odakerülni. Időmtől függően az angol leírásokat próbálom majd lefordítani magyar nyelvre.
A bejegyzésekhez hozzá lehet szólni. Kíváncsi vagyok mindenkinek a véleményére, ezért ha bárkinek van ötlete, más véleménye, tapasztalata annak várom hozzászólását.

A facebook-on indítottam egy csoportot:
https://www.facebook.com/groups/694682770615671/